nem szűnik a tél,
hiába is remél
a tavasz... várni kell,
várni reménytelenül,
élni kegyetlenül
törtetve a hóban,
nem törődve mással,
Jégtörő Mátyással
barátkozni, de barátság ez?
vagy csak érdek? kényszer?
hiszen a tavasz lenne az ékszer,
a csillogó,
a nevettető,
s mégis hólepte az összes tető...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.