a napok, melyeken nem történik semmi
a semmitmondó, gondolattalan esték, amikor a reggelt sem várom
az órák végét váró üres tekintetek
a rám sem tekintő monoton, személytelen köszönések
a "köszönöm, jól vagyok" válaszod, mikor már futsz is tovább
a futás, mikor senki sem kerget
a kergemarhakór: a reménykedés
a reményteli számolgatásaim, hogy meddig tart vajon ez az egész
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.