"ember vagyok, így vagyok nevetséges"

- nézőpont -

2009/09/29. - írta: bendeati

Férfiak gyűlnek, komoly gondolatokkal, rombolva kívánnak építeni, fűrésszel bozótot írtani. Hogy legyen szép és békés, meleg sugarú napnyugta. Ami erőt ad a veteménynek, aminek a fényében lehet este merészen borozgatni, áldva az eget és az Úristent, aki volt kegyes hozzánk: életet adott. Mert dicsérni kell, mert ajánlani kell és áldozni folyamatosan, hogy saját lelkünk háborgó tengerét megnyugtassuk...

A kerten túl a nyugati oldalon a bozót magához ragadta az életet, benőtte a régi árnyékszéket, értelme nincs, de nőtt és kereste a fényt ott fent, ahol az Isten lakik, beárnyékolva a szerény szomszédos portát. Zúg a gép, csattog a fejsze, a fiatal fák meghajlanak, a férfi gondolatoknak eredménye lett: a temetetlen halál, a természet feletti győzelem, a langyos alkonyat hűvös sivársága.

S a néni, aki a kerten túl lakik, meglátva a kiírtott bozótot, összekacsintva az Istennel csak annyit mondott: "Milyen szép lesz a napfelkelte". Évek óta nem látta, évek óta sántikált a kertben és az árnyékban az öreg botra támaszkodva emlékezett a régmúltra.

A férfiak pedig Istent dicsérve köszönték meg a szomszédos kertben a napnyugtát, melyet visszaszereztek. Mert ami innen harc, az engedmény onnan, ami lenyugszik és pihentetve símogat itt, az amott reményt adva kel fel.

Az Isten pedig széles mosollyal és megelégedéssel dőlt hátra...

Címkék: gondolat
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bendeati.blog.hu/api/trackback/id/tr361414482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása