A tollal majd a közös életünket írjuk, s ugyanúgy dolgozunk mint eddig: az Ember lesz a fontos és az eszme, a kedves gondoskodás, a szeretet. Mert hiszem és vallom, hogy nem a tantárgy és az iskola a fontos, hanem mi magunk, mi akik együtt dolgozunk, akik egymásra utalva éljük életünket.
Nem sokan mondhatják, hogy azt csinálják, amit szeretnek, próbálom megbecsülni nagyon ezt az adományt. S köszönöm nektek, hogy tehetem, csinálhatom, alkothatok s rombolhatok is kedvemre.
A kedvemre és a javatokra...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.