magamra húztam a lusta délutánt,
ketten szeretkeztünk álmomban,
de csak a gyenge őszi napsugár
volt, megcsalt s hagyott vágyamban. 

mosolya kedves, pillantása hív, talán ő volt mégis
vagy nem?
csak képzelem?
kusza...

értelmetlen nézem az ébredő délutánt.
mellettem fekszik lihegve, csodára vár.
vagy rám...
tessék, hát itt vagyok.
hajszolj, űzz amíg bírom, szeress,
éltess,
rajongj értem,

mert ez kell nekem, örökké.