- nagypapa -

mint mikor a hasadon fekve aludtam, vagy amikor a nyakadban ülve fényképeztek.. olyan vagyok most.. apró, gyermeki és a jóra vágyó.
a múltba révülő,
a szépet látó,
a gyermeki mosolyba merülő,
a fáradhatatlan játszó alig pár éves.

mert hiányzik innen a reggeli szalonna illata, az "egy szem bab leves", a kapás nélküli horgászat, a gyenesi hegy a Máriával, a szombati körkapcsolás a sötét és meleg szobában és hogy úgy szólíts "Fiam".

hiányzik minden, de talán büszke voltál rám és az is vagy, és én őrzöm az összes emléket, őrizlek téged, a hivatástudatodat, a meggyőződésedet, ami talán néha ellenkezett az én nézeteimmel, de te ezt sosem vetetted a szememre, őrzöm a hangodat, az utóbbi időben  megmagyarázhatatlanul ritka találkozásokat, a panaszaidat, az aggódásodat, Téged.

ez mind megmarad, ez nem vész el, velem lesz, ahogy hazafelé az autóban is velem volt a sok mondóka és a könnyek... Isten Veled...

"És miért hajtom az asztalra főmet,
És miért könnyezem?

Azt sírja tán, hogy őbelőle lettem,
Hogy az övé vagyok?

Talán a sós part asszú fövenyében
Kicsike, árva kagyló vagyok én is,
Tenger sugalmas ajaka?

Morajló lelkem lesz-e, aki hallja?
Vagy tán fölissza néma dermedettel
Vak, embertelen éjszaka?"