tudom a sorsom, megszelidítem, megszerzem valamiért, és elveszítem ugyanazért, próbálom megtartani, de ugyanaz a sors és ugyanaz a helyzet, pedig sokat adok, magam adom, majd eltűnve ugyanabba belebonyolódva megszűnik hirtelen.
és újra lesz majd és ugyanabba keveredve ugyanúgy elveszítve, nem megtartva, mert az akarat kevés, ha ez a sorsom...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.