rájöttem. és gyűlölöm magam miatta, de egyes emberektől hánynom kell. elfog valami szörnyű émelygés és hányingerem van. olyan ritkán érzek ilyesmit. mert alapvetően szeretem az embereket. de mégis. az hogy úgy állítson be valaki valamit, mintha ő soha nem bántott volna senkit... ááá, őrület... elbújnék helyettük is :/
"ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg."
de mégis.
lehetetlen, hogy vannak akik veszik a bátorságot és pálcát törnek, mikor nekik is vastagon vaj van a fülük mögött. de lehet csak margarin... valami mesterséges, telített, hidrogénezett maszlag. félelmetes, szánalmas.
hol vagy, Nagyszakállú Öregúr? régen emlegettelek...
talán vagy, biztos megvagy.. abban a pár kedves emberben, akikkel ma találkoztam.. ott a cigifüst homályában. ahogy álltunk körben és nézték a tanítót.. aki nincs többé.
miattatok érdemes...
és érted meg főleg, ott a hátam mögött.. várlak, még ha nem is mondom...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.