- tegnapra -

kellene nekem is egy "Születésnapomra" vers, de soha nem tudtam igazából megfogalmazni, és persze már írtak előttem sokan ilyet, sokkal jobban, mint én valaha megtehetném... valahogy a szívekbe kéne írni verset, amire néha képes vagyok, néha nem, de nem véletlenül voltam már Bende is és Attila is. 

majd a végelszámolásnál úgyis kiderül, sikerült-e...

persze sokat láttam, tapasztaltam harminchat (leírni is furcsa, nem csak megélni) év alatt:
- láttam sok jó és rossz embert, ki-ki döntse el magáról, hová tartozik, hiszen igazából a saját megítélésünk a fontos, mert "az vagy, akinek tartod magad"
- láttam embereket, akik hálásak és akik hálátlanok
- találkoztam segítő és bosszúálló népséggel, őszintével és hazuggal
- volt akinek elhiszem minden szavát és akinek a kérdését sem
- van akinek érdekel a véleménye, és van aki csak azt hiszi magáról :)

soroljam? sokan vagyunk, sok félék, és ez a szép ebben a világban.. ez az egyik, amit megtanultam az évek során.
mi a másik? mi a harmadik? mert legalább még kettőt kell említenem, ha nem hármat. 

van valaki, akitől sokat tanultam, pedig fiatalabb nálam, Ő megismert és mégis szeret... igen, ez nem ellentmondás. Tőle tanultam egy fontos dolgot: bármit is tett az ember a múltban, adni kell lehetőséget a bizonyításra, nem felhozva minden egyes percben a múltbéli vétkeit. tanultam ezt tőle úgy, hogy nem hangoztat vallási jelszavakat, nem bújik ideológiák mögé, amiket esetleg csak szóban követ, egyszerűen csak emberként viselkedik tudva, hogy senki sem tökéletes...

és általa ismertem meg két filmbeli mondatot, egyet másfél éve (szerepelt is akkor a blogban), és valahogy így szól: akár a világ végére is elhajóznánk érte... ez fontos, hogy legyen, akiért ezt megteszi az ember, és legyen, aki megteszi értünk.. 

a másik friss: nem ahhoz kell bátorság, hogy megöljünk valakit, hanem ahhoz, hogy életben hagyjuk.

éljünk így, legyen ez a vers a szívünkbe írva...