"Bár látnám a tüzeket,
tüzeket már
hova én is vinnék fát.
Hallgatnám, hogy recseg
és ropog az ág,
s szikrája égbe száll.
Valahol csak raknak tüzet
a toporgó angyalok,
s oda gyűlnek majd közel
a kihűlt, züllött csillagok.
Valahol csak raknak tüzet
a vacorgó angyalok
s oda gyűlünk majd mi is,
mi a lelkek,
az Úrban karácsonyozók.
Ahogy fényes golyók, úgy,
úgy pattanunk, koccanunk szét,
amint összeér két lét.
Mint vízparton fényes,
szép kavicsok
simára úgy válok."
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.