kedves Naplóm!
te nem is vagy napló, ez a te legnagyobb bajod. te én vagyok. egyszer vagy, és máskor nem. néha hazudsz, sokszor vagy őszinte, de nem vagy napló. mert nem a múltat dokumentálod, hanem a jövőnek szólsz, nem írod le, hanem kérdezel és elbizonytalanítasz.
te nem vagy napló, te nem vagy semmi, ahogy én sem vagyok senki. mert VALAKI vagyok. igen. nem hiszed? kérdezz meg bárkit, mindenki ismer, vagy legalább azt hiszi, miközben nem érdekli, ki is vagyok. én vagyok a szatír a sarkon, a bújkáló rosszfiú, a fájdalmas aggastyán, a magamutogató remete. én vagyok a sikeres, a vicces, a vidám, az aki mindezt mutatja magáról, én vagyok A bende.
ismersz? szeretnél megismerni? tudod-e rólam, hogy csak lustaságból nem írok nagy betűkkel? hogy ez nem művészet, és ugyanannyira semmibe veszem magam időnként, mint ahogy ti engem? és nem is sejted, hogy sokszor viszonzom? vagy csak színlelem...
te nem vagy napló, te nem ismersz...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.