Mikor önmagam keresem, mindig másokat találok. Azokat, akik megállítanak az utcán, vagy a hátam mögött suttogva tudakolják vagy próbálják kitalálni, mi van velem. Akik szerethetőnek tartanak, akiknek néha talán hiányzom, akik a véleményemre kiváncsiak. S akikről néha-néha el is hiszem, hogy aggódnak értem, pedig sokszor kedvetlen, türelmetlen és gonosz vagyok velük.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
észre-vétlen 2010.04.30. 00:24:21