születésnap. a harmadik. három éve ezen a napon írtam először a blogba. sok várakozással, tervvel, gondolattal a fejemben. furcsa élethelyzetben, félig reménykedve, félig boldogan (vagy a boldogságot képzelve), félig gyanakvó aggódással, félig elkeseredve.
ja, hogy ez már négy fél, ami kettő. ugye észrevettétek? nem véletlen. van aki szerint amolyan skizofrén állapotban két énnel rendelkezem, hol a Bende, hol pedig az Attila uralkodik felettem, és vezet előre, vagy hátra. nem tudom, de az biztos, hogy a jó és a rossz örök harca jár át engem, de kit nem?
régen és most. bár a három év nem is oly rég volt, mégis mennyi minden történt velem. és itt van a blogban. néhányan olvassák, sokan nem. egy időben azt gondoltam, senki nem fogja nézegetni, vagy éppen azt, hogy több ezren. egyik sem valósult meg, bár néha meglepődöm, ki mindenki bukkan rá a neten. és hogy mi történt? van ami nem változik, s van ami igen.
például még mindig ritkán írok nagy betűt, lusta vagyok SHIFT-et nyomni (vagy mégsem), de már általában szemüveget hordok. ez nincs összefüggésben a kis betűkkel :)
még mindig József Attila, Lovasi, zene, a Szakállas Öregúr, a versben vagy prózában megfogalmazott gondolatok, a Világ figyelése és időnként kritizálása, bár "ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg", de már más a Város és végre olyan fogja a kezem, akinek elhiszem minden szavát, és a szemében én tündöklöm őszintén.
mert egyedül nem jó, kell valaki, aki szemtanúja lehet az életünknek... s tán ezért kell a blog is. hogy lássatok, figyeljetek. lenyomat, időbélyegző, önismeret, önmarcangolás, önáltatás, önmagam szembesítése önmagammal, és bár egoizmusnak de legalábbis egocentrikus gondolkodásnak tűnik, de igenis kell magunkkal is törődni. ahogy másokkal is, hiszen tükröt kell tartani a lánynak, a gyermeknek, a tanítványnak, a gonosznak és a jónak, a segítőnek és a rosszakarónak. és még ha a világot megváltani nem is tudom, de legalább minden nap megpróbálom: pár jó szóval, leírt gondolattal, segítő kézzel, akarattal, szeretettel és szerelemmel és bizony sok-sok hibával...
"Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz."
"Nyíljon minden ki, üvegliftben
Megyünk az égre fel
Fekvő nyolcast nyomtam hogy hol van
Az épp most dől majd el.
Nézz rám, látod, szívemen pántok pattannak most szét
Ott van a semmi(vagyis itt szokott lenni)
Látod nincs is vég..."
folyt.köv
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.