kattints, rakd ki, legyél bátor
ne félj folyton a Világtól
néznek, látnak, kit érdekel
gonoszsággal nem érnek el
regisztráltál, bámuljanak
szemük szájuk erős savak
lakmuszpapír gondolatuk
közömbös lesz minden szavuk
ismerősnek jelöl, hagyod
nem látja a Holdad, Napod
úgysem ért és nem is akar
adatlapod majd eltakar
 

 "Talán jó volna néha-néha egy kevéske ész,
talán jó lenne érteni, hogy mi ez az egész,
talán kéne egy pontos válasz,
hogy mért nem rogy ránk az ég..."

mert ránk fog rogyni, ez szinte biztos
 

minden megvolt már:
haltetemek a vérfolyókban
békák, tetvek, vadállatok
dögvész
fekélyek a testeken
jégeső
és sötétség, fénytelen félelem...


már csak a Vég hiányzik...
miért nem rogy ránk...?
Te játszol velünk...

Fárad a szemem. Érzem. Csak nézem, nem hagyhatom elveszni. Követni kell. Ha ki is égeti, ha tönkre is teszi, nem veszíthetem el. Fárad a szemem.
Körözök, repülök. Nem vakon, mert látom. Figyelem. Körbe-körbe, hol gyorsabban, hol lassabban. Fáradok, de körözök, repülök.
Néha elérem, neki csapódok, visszavet a forró, kemény koppanás, a fájdalomnál csak a vágy nagyobb. Hogy érezzem, kövessem, égessen... Mert szeretem, mert éltet, mert repülni, vágyakozni kell.
 

nem szeretsz, vagy nem értesz,
éjjel ébren gondolsz rám,
szavaimon elképedsz,
minden tettem tűzorkán.
fájhat,
éghet,
fázhat
lényed,
elfogadod, vagy elszöksz,
meg is tarthatsz, vagy ellöksz.

útjaimon
kísérhetsz,
ellenemre
misézhetsz,
szabad lényem, korlátlan,
szabálymentes. formátlan
szavaim már törvények,
kedvetekre nem élek,
csak egy gyermek és egy lány
csak ők formálnak igazán...

"Ha egy atombomba hullna lefelé a földre,
Mondjátok a verset, a vizet öntsétek a zöldre!
Menten ott termek én, vagy küldök valaki mást,
Mindegy, egy a lényeg, hogy te majd egy fafurulyást
Hallasz, hogy dallamos vége legyen a világnak,
Tegyetek el befőttet, hadd egyék a bátrak,
Tegyetek el befőttet, lesz még a Világ jövőre,
Te sem leszel halott és én sem látok előre."

-Lovasi-

Kerítés közé szorítva,
mint rezervátum...
bámuljanak, nézzenek,
higgyék el, hogy kedvelnek...

nem kell több..

csak "amitől Szárszónál neki megy a vonat.."

"küzdő, emberi szeretet"

színtelen napjaim
elszemtelenedve,
fölém kerekedve
várják, hogy leteperhessenek,
rám akaszkodva elriasszanak
az Élettől,
a Küzdelemtől,
a Bajt elűző Értelemtől...

...de vagy...

és színeiddel fested fölém
az eget,
a Felhőt,
használod a kréták színeit,
melyeket egyszer tőlem kaptál...

Lehetnénk boldogok,
felhőn ülő angyalok.
Lehetnénk madarak
szállva kék ég alatt.
Ott fent nincs ki bánt,
de a Pénz visszaránt...

- 1989 -

Látod, Attila, itt vagyunk...
nem hitted, de nem halunk...
igaz lett, kibírjuk,
igaz lett, a másik hal meg,
bár..
úgy volt, hogy Szárszó vár,
és bezár,
és az égbolt,
na, igen az égbolt...
 

igyekezz...

Te bajszos, Te szerethető,
láthatod maradunk élve,
és ha meg is állunk néha
elmélázva,
tovább megyünk...

"hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned"

ha nem lennél, talán mindig az út közepén, a vonalon mennék... a vonalon középen, lehet becsukott szemmel, lehet süketen és vakon, de lehet bátran a fényekkel szembenézve, és várva hogy ideérjenek.. így egyensúlyoznék az út közepén.. ha nem lennél...

"Bár látnám a tüzeket,
tüzeket már
hova én is vinnék fát.
Hallgatnám, hogy recseg
és ropog az ág,
s szikrája égbe száll.

Valahol csak raknak tüzet
a toporgó angyalok,
s oda gyűlnek majd közel
a kihűlt, züllött csillagok.

Valahol csak raknak tüzet
a vacorgó angyalok
s oda gyűlünk majd mi is,
mi a lelkek,
az Úrban karácsonyozók.

Ahogy fényes golyók, úgy,
úgy pattanunk, koccanunk szét,
amint összeér két lét.
Mint vízparton fényes,
szép kavicsok
simára úgy válok."

"Senki nem ért semmit
A nőm például engem
Az orvosok a halált
Minden milyen csendben
Veszi tudomásul
Hogy nincsen megértve
Vagy megvan, de mit is mondjon
Az értő a fénybe érve
Senki nem mond semmit
Júdás is csak csókol
Jézus visszanéz rá
Mindent mindent tud a csókról
Beszél aki keres
Hallgat aki talál
De senki nem ért semmit
Az orvosok a halált
Senki nem ért semmit"

"Tudod mit szeretnék? egy felhőt.. neked és nekem.." csak heverésznénk rajta.. feküdj ide! mire nem jó egy felhő.. cumullus.. 

"Érzem a végtelen rendet
Csak sok kicsit a hátha"

...kell ez a felhő nagyon...

Csak a Holdam jöhet velem.. a három fényből csak egy pislog. Vajon meddig? Mindenkinek van egy házi Holdja?! Egy olyan, aminek csak az egyik arcát ismeri? És minden, ami nem jó, azt a túlsó oldalára temeti.. És ennek a túlsó oldalnak senki sem szeretné látni az arcát? Mennyi szétment arc.. a sok eltemetetlen arc, a sok ok nélküli ok..

és csak fekszünk éjjel ébren.. ráfogjuk a Holdra, hogy nem tudunk aludni, hogy valamin kell gondolkodni, és közben csak a Holdunk jön velünk.. nem fáj?

Úton

Egy a híja, majdnem lesz húsz,
mire költődet eléred,
hová, merre, azt ne kutasd,
lesz kérdés majd még temérdek.
Harminckettő gond és bánat,
aki nem fél, az nem ember,
indulj felé, költőd ott vár:
úton talál a december..

FÉRFI dolog,mint a sör
Férfi dolog,mint a nyakkendő
Férfi dolog,mint a NŐK
Férfi dolog,mint a BARÁTSÁG
Férfi dolog,mint az APA meg a FIA
Férfi dolog,mint a TITOK..

Valami mindig ráül az emberre. Fentről jön, és lefelé taszítja a gyengét. Mert mindenki gyenge.. és az a leggyengébb, aki erősnek mutatja magát. Annak lánc kell, harcikutya a lánc végére, izadtságszagú hústömeg. Hazugok, bástyákon hazug jelszavakkal teli zászlókat lengetnek..

Ránk ül, rajtunk élősködik, szimbiózis sehol.. hasznos? haszontalan? ugyan.. Nem is kérdés. Nincs kérdés, mert a kérdésekre adott válaszok újabb kérdéseket szülnek. Neutronok a láncreakcióban. Merre visznek? Hová szédülünk..?

És csak ülünk, nézünk, hallgatunk.. majd jó lesz később.. volt értelme.. a legszebb vers a fiad szívében? Az enyémbe nem írt senki ilyet, és én írok-e valaha... ez is csak egy kérdés. Ki kell ezt bírni? Ki válaszolja meg?

Építeni kéne, fát ültetni, gondozni, gondot felejteni.. minden harcot feladni. Nem megnyerni, feladni. Mert a győztesek nem lehetnek boldogok, hiszen állnak valakin, és nyomják lefelé..

hol jársz..?
mit csinálsz..?