időnként elidőzök az Időn.
számolom a perceket,
majd nagy lomhán felkelek,
bár az Idő keze visszanyom,
ráncos gondok arcomon.

peregve fut le a útján a homok.
valaki fordítsa meg az órát...

Sikerül.
el kell hinned, merni kell,
tenni,
előre menekülni,
szabaddá válni,
magad alkotni,
nem megalkudni.
A víz alá nem lenyomva lenni,
bátran, merészen tenni:
élni...
 

1988 óta március 14-én ünnepeljük a kör kerületének és átmérőjének hányadosát, a legendás pi (π) számot. Érdekesség, hogy 1879-ben ezen a napon született Albert Einstein. A szám szerelmesei nemcsak nemzetközi napot gründoltak a pínek, hanem többek között verseket, dalokat is írtak a jó öreg 3,14-nek. Szász Pál matematikus 1952-ben például úgynevezett mnemotechnika versben örökítette meg, 1988-ban Darren Aronofsky pedig filmet forgatott a híres számról.

Királyok jönnek vesztes csatából,
vérben ázó szemfedél az éjjel.
Sápadt a Hold és fényt szitál ő
gyilkos kéjjel.
Királyok jönnek vért könnyezve,
kereszttel vállukon bukdácsolnak,
kegyetlen halált hoz nékik a
nem várt holnap.
Trónusaik hátrahagyott székek,
homlokukon töviskorona,
vért izzaszt a némán gyáva tömeg
gúnymosolya.
Királyok jönnek vesztes csatából,
a kereszten Isten szava vérzik,
bűnös világ mossa kezét sárban
állva térdig.

- 1996/2009 -

Füst szagom van, pedig nem szívtam és itthon este a növényeim vártak. Hárman vannak, mert az egyiket miután átültettem, szétszedegettem. Tavasz van, szaporodniuk kellett, és szeretném, ha végre virágot is hozna valamelyik.
Nem nagy szám, vitorlavirág, vagy minek hívják, de szeretem a kis fehér virágszerű valamit, amit növeszt. Azt akkor csinálja, mikor jól érzi magát. Lassan egy éve nem láttam a virágot, de nemrég megjelent. Remélem lesz sok.. Reménykedem...
Kiraktam a fényre őket, félrehúztam a függönyt is napközben, kaptak vizet is eleget, jó róluk gondoskodni. Talán érzik is, hogy törődöm velük. Talán meghálálják. Ha másként nem, hát a fotoszintézis, ugye.. Meg a látvány, meg a Virág.. na az kell nagyon...

"Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel -
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél"

Már vártátok, tudom! :D

A mai napon útjára indult "Bende és a Kémia" címmel a kémia blogom. A kísérletek, leírások mellett kémiával kapcsolatos érdekességekkel találkozhattok. Nem hiányozhat a zene, a filozófia, a gondolat, az érzés. Remélem sikeres lesz, remélem segíti a tanulást. És nem utolsó sorban segít eligazodni, igazodni, érteni és szeretni.

Mert a tantárgy másodlagos. A lényeg, hogy ha odakerülsz, a jó gombot nyomd meg. Lásd lejjebb! Addig is bendeati.blog.hu, és ami most a lényeg:

bendekemia.blog.hu

Olvassátok, és az ötleteiteket szívesen látom!

Leragad a szemem. Este van.

Ma ketten kérdezték ugyanazt. Vagyis ha más nem, két emberkében felébresztett valamit a múltkori "füveskönyves" gondolatsor. Lehet többekben is, csak nem merték megkérdezni. Vagy egyetértenek a tömeggel, vagy ők maguk a tömeg és nem vesznek tudomást a világról. A kérdés a nélkülözhetetlenségre vonatkozott, vagyis szerintük nem pótolható az, akit megszeretünk.. Ebben igazuk van talán. Lehet nem is kell pótolni. Lehet nem kéne elveszíteni.

Őrizni a szemed, a gondolatod, megbecsülni, elfogadni. Úgy beszélek, mint egy békeharcos :D Akár a bálnákért is küzdhetnék az óceán partján. Lehet többre is mennék, mint így. Lehet mégsem.

Tudjátok, Ti páran, akik olvastok engem néha, nemrég azon gondolkodtam, ha majd nem leszek tanár, mit fogok csinálni. És akármit is képzeltem el, mindig az volt a legnagyobb kérdés bennem, hogy tudok-e használni majd a Világnak? Esetleg ártani.. Ez utóbbi nem komoly szándék persze.. :D Igaz nagyképű vagyok, mert egy icike-picike pont ebben a nagy felfordulásban mit tehet? Talán észre sem venné a Világ, ha mással foglalkoznék, és biztos vagyok benne, hogy 20 év múlva ugyanaz történne akár tanítok addig, akár nem. Ez persze nem jó hír a lelkemnek. Mert jó lenne hozzátenni valamit, jó lenne, ha lenne majd valaki, aki akkor, mielőtt megnyomja a gombot, eszébe jut, hogy nem ezt tanulta! Mást hallott, más kell tennie, másként kell megoldania az egyenletet, az emberek fontosak, a gondolatok, az elvek. Hogy kitől tanulta, már mellékes, de megtanulta.

És nem nyomja meg a gombot.

Ti pedig "Tegyetek el befőttet, lesz még a Világ jövőre"

rövidhullám energia, forgó molekulák.
a kanalam elveszett, hát villával
keverem meg.
aztán előkerült a kanál is,
evőeszköz majális
márciusban.
álruhában a Tavasz, tombol,
fúj és csúfat gondol
a Világról, a Rendről, a Városról.
feldöntve minden,
a kávé ihatatlan, forró,
várnom kell bús perceket,
a Szél
a Gépem
a kávém és én:
a magányom eltemet.
 

meg fog ölni a vágy:
a temetetlen Életem
kihűlt. haldokló az ágy,
párhuzamos a Végtelen.

sok vagy kevés,
elfut, elvész,
hajnal pírja szenvedély:
füst és pára
lelkem. mára
fáradt, telve mély
és fájó gondolattal.
kihúny majd a pirkadattal...
 

A csendben ülök, de a csend csak a gépzúgás, és azon gondolkodom, meddig és hová, és van-e értelme. Kell-e nekem az a néhány értelmes szempár, és kell-e nekem a zajos, csevegős, lenézős, elnézős elutasítás. Adok-e valamit, szolgáltatásom megéri-e a pár garast, lesz-e aki elismeri, vagy tán fog emlékezni rám valaki...?

Vagy túl önző módon közelítem meg?

Törődjek bele, hogy egy fogaskerék vagyok, aki néha útban van, megakad, és néha ahhoz kell, hogy minden tovább haladjon?
Lássam be, hogy helyettem más is megtehetné ugyanezt, és más sem tenne kevesebbet, más sem látná másként, és más sem mondana mást és másként?

Írjam füveskönyvem komor és elkeseredett gondolatait úgy, hogy elhitetem magammal, hogy nem vagyok pótolhatatlan? Lenne ennek értelme? Adhatnék-e hozzá valamit e nagy Egészhez, ha elhitetném magammal, hogy nem vagyok jobb és különb?!

Látjátok, most itt ülök a csendben remélve a jobb holnapot,  mondogatva magamban, hogy kellek a nagy Igaz Örökkévalósághoz, mellettem József Attila és Kosztolányi, Lovasi és John Lennon, egy baracküdítőtől szennyes Ballantines pohár, egy telefon, pár DVD, a Világra ablakot nyitó Internet, pár befizetetlen csekk, egy kávéskanál mosatlanul, és nem tudom mi lesz holnap. Nem tudom és nem értem, vagy nem is akarom érteni...

Elképzelem a csendet, a gépzajt, ülök a hajlamaim társaságában, a gondolataimmal, az elképzelt füstben fuldokolva olvasom a füveskönyvem, s Ti, kedves olvasók, ki néha rám figyeltek névtelenül

"Fogadjátok hát balgán, együgyüen
Balga, együgyü szívemet"
 

és kínom van nem kevés
de nem oldoz fel semmi
rögös útról letérnék, de
nem lehet ezt tenni

kín a kínra
fájdalom
néha talán
nem bírom

de kell nekem
a Végtelen
élet és a Szerelem

veled
 

Betűk kopognak a gombokon
Kalapáccsal ütöm fejem
és szavak
mondatok
érzések mind csak gyötrelem.
Fájó kín
félelem
dallamtalan és rímtelen
pusztító, kínzó szerelem.
Most hol vagy,
logika?
Merre jársz?
Nincsenek már képletek sem
számlálhatatlan szótagok.
Csak gépzúgás
és kopogás
csóktalan
távolság...

- 1995/2006/2009 -

Olvad. A fagy sem bírja már soká.
Úton vagyunk,
változhatunk,
Változzunk hát, de hová?

Hisz' ha olvad, önmagába fordul.
Nem tűnik a gondolat.
Változni tán lehetetlen?
Megírták a sorsodat?

Lázadást hoz minden tavasz,
ám de magad nem győzheted.
Úton vagyunk,
változhatunk,
Tél ne szegje a kedvedet...

"A reggelek hamut szórnak fejemre,
szürkék a delek.
Este a kertben nézem az eget,
a fákat, a lombot
S kérdem magamtól, miért nem érti
gyümölcs a törzset?"

- Kosztolányi -

Mert harcolni van miért. Nagy tüzet kell rakni, fáznak az emberek, Nagy Lászlóval üljük körbe, és elégetjük a gondolatokat, a félresiklott elveket, a BUX-indexet, az eurót, a World Trade Centert, a kitalált, nem létező Bin Ladent, a TV2-t és az RTL-t, a késeket és a bántó kezeket, a kábulatot és a félelmet. Elégetjük a fagyot, a válságot, a skizofrén fájdalmas érzéseket, a szomszéd néni kukkolását és mindent, ami rohaszt, elemészt, felfal. Így kerül a tűzre az Életünk...

ugye a kenyér nem öl meg?
ugye a keresztvízbe nem fulladunk?
ugye elhihetem a várakozást?
ugye felkészülhetek a halálra...

vagy a keresztények
keresztre feszítenek?

 

a válaszom tudod
soha ennyire senkit
sem előtte, nincs utána
a válaszom itt van
a blogban
minden
bejegyzésben
versben
érzésben
szóban
létezésben
a válaszom ismered
te ismered igazán
s tudod:

életem nyugtalan
fáj
kimerít
és dalra vár
életem nehéz sorsú
szenvedő hangyák verejtéke

de választottam
én akartam
veled
és tudnod kell:
csak az ölelésed nyugtat

és a hó alól csak kinézek
dermedten, fáradtan
lesöpröm arcomról a hideget
fáj
éget
furcsa ez így:
a fagy is tűzforró...

hol vagy Tavasztündér...

"Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg."

- József Attila -

ne áltass hogy ágyból nézve
eljön fehér remélt béke
ütnek-vágnak, késsel várnak
fegyvere van tíznek-száznak
siratófal és betlehem
tibet vére két kezemen
ikertorony és GÁZ A baj
népnemzeti a zűrzavar
kell az esély, most kell nagyon
csinálj békét! Make LOVE, Lennon!